Hawaii tánca, a hula, ősi gyökerekre nyúl vissza. A polinéz táncok közül talán ez a legösszetettebb. Minden egyes mozdulatnak jelentése van. Azok számára, akik az ősi hula hagyományait őrzik, a tánc csak a vallás, a világnézet eszköze ként értelmezhető. A gyönyörű, finom, kifejező kézmozgásnak nincsen párja a világon. Hátterében annyi minden áll, hogy innen Európából valójában csak csodálni tudjuk szépségét.

 De megérthetjük, megérezhetjük benne azt, ami minden ember szívében összecseng nemzettől és kontinenstől függetlenül, hogy csodálatos a természet részének lenni, itt élni a földön, és tapasztalni a minket körülölelő világot.

​

 A nők, a férfiak és a gyerekek is résztvehetnek a táncban. Gyakori az noho hula, vagy ülő hula is, amikor valóban csak a karokkal táncolnak.

A mozdulatok nagyon hasonlítanak a tahiti tánchoz, de elnevezésük más, és árnyalatnyit máshogy is használják őket. Itt fontosak az egyes lépések is, bizonyos lépésekhez szokásos kézmozdulat is tartozik.

Rengeteg lépésük van, a csipő mozgása kevésbé domináns. Egyszerűen a félig hajlított lábban való lépés eredményeként születik meg a finom jobbra-balra hullámzás, minden erőltetés nélkül.

 A legjellegzetesebb lépés a ka'holo. Jobbra-balra lépnek hármat, miközben a kézzel, jellegzetes mellső középtartásban, a mozgás irányába nyúlnak (wamp tartás). Hela lépéskor az egyik lábat előra nyújtják, majd visszahúzzák. Uwehe lépésnél a sarkak egy pillanatra felemelkednek, de a test maga nem, és a térdek ezzel egyidejűleg nyílnak, majd összezárulnak. A nagy csípőkörzés neve ami, és nincs fa'arapu jellegű gyors csípőkörzés.  

 Minden tradícionális tánc kötött koreográfiájú. Mielőtt elkezdik a vahinék a táncot, kitartott pozícióban elszavalják, miről fog szólni a tánc. Ezután elkezdődik a dog és a ritmusos szöveg, a táncosok pedig pontosan eltáncolják amiről a vers szól.

 Sajnos viszonylag kevés maradt fenn az eredeti ősi táncokból, mert Hawaiin szigorú volt a misszionáriusok tartotta fegyelem. Az akkor uralkodó hawaii királyi család tagja azonban titokban megtartotta az ősi rítusokat, így mégis ismerhetünk párat eredeti formájában.



 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Öltözet



 Viseletük a tea-levél szoknya, amit ma bő, vagy derékben vastagon húzott félhosszú szoknya váltott fel. Ehhez a viselethez nem illik a bikinifelső, inkább ujjatlanban vagy mell fölött húzott felsőben táncolnak.

 Hawaii híres meseszép virágairól, főleg a frangipaniról, a hibiszkuszról. A hazaérkező hajósokat mindig virágfüzérrel fogadták. Virág- és levélfüzérrel díszítik homlokukat, kezüket, és lábukat is. A legautentikusabb viseleteket a Miss Aloha Hula rendezvényeken tekinthetjük meg.

​ Tánchoz használt eszközök az uli'uli, egy kis kézbe fogható tök, piros tollkoszorúval díszítve,  a pu'ili, két hosszában felvagdalt bambuszcső, amit forgatnak, miközben egymáshoz és a vállukhoz csapkodják őket. A ka'eke'eke is egy bambuszcső, de ezzel ülve táncolnak nincs felvagdosva, hanem az egyik vége dobszerűen le van fedve, és a földhöz ütögetik. A kala'au két rövid csiszolt fadarabból áll, amit tánc közben egymáshoz ütögetnek.​



Hangszerek 



 A tánchoz különféle eszközöket, és hangszereket használnak.​

A háttérzene ütemes ritmusát az ipuval adják, ami két egymásba fordított üres tökből készül. A hano, más néven orr fuvola dallam adó hangszer. Bambuszból készül, 4 lyuk van rajta, egy az orrnak, három az ujjaknak.  Neve tökéletesen leírja lényegét, mivel egy fuvola hangú hangszerről van szó, amit orrlégzéssel kell megszólaltatni. A portugálok megérkezése után kezdték el használni az ukulelét, bár állítólag előtte is volt egyfajta három húros pengetős hangszerük. Ma már nagy dobokat is használnak.​