A tahiti tánc hatása a váz és izomrendszerre

 

Kevés emberről állíthatjuk azt, hogy egészséges testtartással él. A leggyakoribb tartáshibák: hogy az ágyéki gerincszakasz (a derekunk alatt lévő rész) egészséges homorulat helyett vagy túl egyenes, vagy túl homorú. Ehhez alkalmazkodva a háti és a nyaki gerincszakasz görbületei is eltérnek az egészségestől. A nem megfelelő ívű görbületek következtében a csigolyák közötti rések beszűkülnek, nyomhatják az ideggyököket, illetve változatos izomfeszülések jönnek létre a defomálódások miatt, amik fájdalmat, vérellátási zavarokat okoznak. A hibás tartás következményei közül a legismertebben az „egyszerű” derékfájás, a lumbágó, a nyaki idegbecsípődések, amikor a nyakát nem tudja mozdítani az ember, vagy fájdalom sugárzik a karjába, és a nyaki izomfeszülésre vissza vezethető fejfájások.

 

Kevésbé ismert, hogy az ágyék illetve csípőtájék tartáshibája miatt enyhébb esetben a csípőizület körüli izmok egyenlőtlen feszülése miatt csípőfájdalom, a mozgás beszűkülése, később csípőizületi kopás jön létre. A térd, a boka és a lábtőcsontok is túlterhelődnek, ami térdizület porcának kopásához, bokafájdalomhoz, lábdagadáshoz  vezet.

 

Helyes testtartás

 

A tánc csípőmozgásai visszaadják az ágyéki gerinc és a csípőizület mozgékonyságát, ezzel újra lehetőség nyílik az egészséges testtartásra. A tánc közben fontos az egyenes testtartás, a hát egyenes, a test súlyvonala a talpél felét keresztezi, a kezek könyökből nyújtva, sokszor előretekintő tenyérrel mozognak. A súlyvonal helyes beállítása már sokat javít a testtartáson, és mivel a könyök nyújtását és a kar kifordítását végző izmok egy része a lapockán ered, ez a két hatás biztosítja a háti gerincszakasz kiegyesítését, a szokásos görnyedt testtartás helyett.

 

A csípő és az ágyéki gerinc mozgásinak felszabadulása

 

A tahiti tánc csípőmozdulatai passzív utánmozgásként jönnek létre. A mozgás kissé hajlított térdek mellett a sarokból indul ki, és a csípőöv mintegy helyet keresve magának kitér, kibillen oldalra.(Ez a görög szobrok testtartásából is jól ismert pihenőtartás) Ílyenkor a csípő izomfeszülés nélkül mozog, ezért van módjuk a feszülő izmoknak ellazulni, a beszűkült csípőizületi és ágyéki gerincszakaszi mozgásoknak újra felszabadulniuk, ami által az egész medenceöv visszanyeri mozgékonyságát. Ha a csípőmozgás nem sarokból, a lábnyújtás következményeképpen történik, hanem a csípőtájék aktív izommozgása által, (ahogy ezt a hastáncban láthatjuk) ez a hatás kevésbé tud kibontakozni, mert a megfeszülő izmok rögzítve tartják az izületeket.  

 

 

Speciális torna a mély hátizmok számára

 

A tahiti táncban a csípő előremozdulása is passzív, az alhasi régió hasizmai erőteljes összehúzásának a következménye. Azonban ahhoz, hogy a csípő e hasizmok összehúzódásának hatására előre tudjon billenni, a hosszú egyenes, felületesen is látható hátizmok egy részének el kell ernyedniük, mivel azok a csípőtányér felső-hátsó peremén tapadnak, és feladatuk a csípő előre történő elmozdulásának megakadályozása lenne. Amikor a hosszú hátizmok elernyednek, a helyes testtartást a mély hátizmok biztosítják. A gerinc egészséges tartását és mozgását valójában máskor is ezek a mély hátizmok hozzák létre, a hosszú egyenes hátizmok csak rögzítik a tartást. A különböző hátizomerősítő gyakorlatok többnyire a felszíni izmokat dolgoztatják, és előfordul, hogy ez inkább a tartáshiba rögzüléséhez vezet. Tehát, mivel a csípő előrebillentése közben a mély hátizmok tartják meg a gerinc tartását, olyan izmokat dolgoztatunk, amik egyébként alig elérhetőek tornagyakorlatokkal.

 

Térdvédelem

 

Fontos tánc közben ügyelni arra, hogy a térd ne kerüljön a lábujjak elé, illetve hogy a test súlyvonala a talpél felét metssze. Ha nem így teszünk, a térd túlterhelődik. Minél előrébb van a térd, a szalagoknak annál nagyobb forgatónyomaték ellenében kell feszülniük, és a porcfelszínek is erősebben nyomódnak egymásra, ez a szalagok túlterheléséhez és porckopáshoz vezet.